Testalkat típusok

Dr. William Sheldon meghatározása alapján három szomatotípust határozhatunk meg.

Ez alapján megkülönböztetünk ektomorf, mezomorf és endomorf testalkatot.

Endomorf alkat:

Az endomorf (hízásra hajlamos) testalkat jellemzői: közepes vagy alacsony termet, széles váll, vastag végtagok. Legtöbbször súlyfelesleg is van. Az ilyen alkatúak nehezen szabadulnak meg a fölösleges testzsírtól, de az izomtömeg növelésével nekik sincs gondjuk.

Ha ebbe a csoportba tartozol, nehezebb dolgod van, mint másnak, de sikerülni fog!

A kardió neked muszáj! Te vagy az, akinek kimondottan jót tesznek az állandó-közepes alacsony intenzitású, hosszú edzések (pl. napi 40-60 perc kocogás), de rád is vonatkozik az a szabály, hogy minél több az izom, annál gyorsabb az anyagcsere.

Ektomorf alkat:

Az ektormorf testalkatúakra jellemző a magasabb termet, melyhez hosszú és vékony végtagok párosulnak. Gyors anyagcseréjének köszönhetően fizikuma száraz, izmai definiáltak, de méretük kisebb, mint a másik két típusé. De nekik is megvan a maguk problémája: „nem tudok popsit/vállat/combot kerekíteni, formásodni” Ha ektomorf vagy nehezen építesz izmot, így nagyon fontos, hogy olyan edzést csinálj, ami állóképesség-növelő, súlyzós vagy saját testsúlyos erősítő elemeket tartalmaz. Ez a típus szinte bármit ehet, a szénhidrát bevitelt érdemes magasan tartani.

Mezomorf alkat: atletikus, sportos testű, szélesebb, izmos vállakkal, keskenyebb csípővel, hegyes, izmos popsival rendelkezik. Ez az alkat a legideálisabb testépítés szempontjából. Képes gyönyörű izmot építeni és különösebb erőfeszítések nélkül leszálkásodni, de zsírosodni is és bár arányosan hízik, robosztusnak érezheti magát. Kivételes és jól terhelhető keringési rendszer jellemzi, vagyis nagyon bírja az intervall vagy akár a nagyobb súllyal végzett erősítő edzéseket. Az izmok viszont kötöttebbek, kiemelten fontos az extra nyújtás a sérülések elkerülése végett.

Mennyire lehet így az embereket kategorizálni? A legritkább esetben áll csak fenn az, hogy valakire rámondhatjuk, hogy ő tisztán ekto-, mezo-, vagy endomorf. Általában keverednek a típusok.